4. személyes sztori

 2010.05.02. 19:53

 Ha kiakadsz, mondván: „De hát Isten voltaképp olyasmit vár tőlem, amire ő is tudja, hogy képtelen vagyok!”, akkor gratulálok, megértetted a lényeget! Tizenhárom éves koromban magamnak is gratulálhattam volna. A baj csak az volt, hogy az ellentmondás feloldása már nem jutott el hozzám. Az, hogy mindez azért van, hogy térdet hajtva Istenhez fordulhassak kegyelemért és erőért.

 

23 éves Pest megyei diák vagyok. Hívő családban nőttem fel, rendszeresen jártam hittanra, de amit tanítottak, ellentmondásosnak éreztem. Végül eljutottam odáig, hogy ennek semmi értelme: Isten vagy gonosz, vagy nem is létezik. S ezzel az Isten nélküli világképpel elindultam egy lejtőn, mely végül elvezetett – a lázadáson, az alkoholon és a teljes nihilizmuson keresztül – egészen addig, hogy már nem akartam tovább élni.

 

Isten azonban nem hagyott magamra, és egész végig vonzott magához, melynek eredményeképp végül eljutottam egy keresztény táborba. Ott végre hallhattam az evangélium valódi üzenetét, így végül megértettem. Nem egy haragos, kínzásban örömét lelő Istent láttam már, hanem az Atyát, aki minden tiltásával óv, aki úgy is szeret, hogy természetszerűleg tökéletlen vagyok, aki a valaha volt legnagyobb áldozatot hozta meg értéktelennek hitt személyemért, azért az emberért, aki elfordult tőle és annyi szomorúságot okozott neki! Nem akartam már meghalni. Ellenkezőleg! 2009. július 27-én elkezdtem élni.

3. személyes sztori

 2010.05.02. 16:34

Sziasztok! 23 éves lány vagyok. BAZ megye az én székhelyem. Jelenleg ötödéves egyetemistaként szolgálom az Úrat. Szeretnék beszámolni arról az érzésről nektek, amit megtérésemkor éreztem. Ezt akkor éltem át, amikor családommal és még pár kereszténnyel imádkoztunk. Én ugyanis keresztény, élő hitű családban nőttem fel. Hallva Isten üzenetét, akaratát. Megtérésem 12 éves koromra tehető. Kezdődjék a meseJ 

 

Csukd be a szemed, és képzeld el, hogy egy trónteremben vagy, egy koronázási ünnepségen! Előtted az Atya , ki büszkén tartja kezében a csillogó koronát. Az Atya jobbján Jézus, aki mosolyogva néz rád! És ott van melletted a Szent Szellem, ő az, aki mostantól mindenhová veled tart! Aki segít neked, ha kell, tanácsol és vezet. Körülötted hatalmas tömeg! A koronát feléd nyújtja a Király és azt mondja, most már te is hozzánk tartozol! A tömeg ujjong , éljenzik és tapsol. Csontjaidban pedig érzed, hogy az életed most kezdődik el. Nem tudod, mi vár rád, de egy biztos, hogy mindig lesz, aki segítsen, és bátorítson, és ezt mondja: Gyermekem! Csodálatos érzés! A múltad? Senki nem foglalkozik vele…és te magad is úgy érzed, egy másik ember élte azt az életet. Ezt teszi Jézus vére!

2. személyes sztori

 2009.12.27. 23:43

23 éves fejér megyei lány vagyok, a turizmus területén dolgozom.

Amikor a nagyszüleimnél nyaraltunk az unokatestvéreimmel, esténként imádkoztunk, vasárnap pedig templomba mentünk. Ahogy felnőttem, megmaradt bennem az az erős meggyőződés, hogy Isten van, létezik, és hallja, ha én beszélek hozzá. Mivel a szüleim nem hittek benne, eltávolodtam tőle. A suliban sok olyat tettem, ami helytelen, hazudós kisgyerek voltam, aki mindig kivágta magát :D De legbelül éreztem, hogy egyszer mindezzel Isten elé kell állnom, és ez nyomasztott, mert tudtam, hogy Ő mindent tud, mindent lát.

Édesanyám betévedt egy keresztény könyvesboltba, majd a baptista imaházba, megtért. 16 évesen elkezdtem ifire járni. Sokat beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, és nagyon tetszett, hogy fiatalként is lehet valaki hívő (korábban nem ismertem ilyet). Az első istentiszteleten, amire elmentem, nagyon meglepődtem, hogy a lelkipásztor úgy beszélt Istenről, mint akit ő személyesen ismer. "Nekem is így kell ez az Isten!" Elkezdtem rendszeresen járni, és egy nyári táborban úgy éreztem, hogy személyesen hozzám szólt Isten: "Látom, hogy vannak bűneid, de Jézus miatt elfogadlak, gyere hozzám, én várlak, szeretlek!" És csak zokogni tudtam örömömben! :)  Akkor teljesen elmúlt a halálfélelemem, és a füvön ugrándoztam, mert még sosem éreztem magam ilyen könnyűnek! :D Azóta én is barátságban élek Vele!

 

1. személyes sztori

 2009.12.26. 22:14

 

24 éves férfi vagyok, közgazdász, Pest megyében élek. Hiszek abban, hogy Isten létezik, és hogy Jézus Krisztus valóságos történelmi személy volt. Hiszek abban, hogy feltámadt, és hogy vissza fog térni akkor, amikor ennek az ideje eljön. Hiszek abban, hogy van értelme az életnek, és ez Isten dicsőítése!

Megtérésem előtt is vallásos közegben mozogtam, baptista gyülekezetbe jártam és tanultam a Bibliáról. Amikor megváltozott Istenről a gondolkodásom, akkor megértettem azt, hogy bűnös vagyok, nincsen kapcsolatom Istennel. Egy nagy sportcsarnokban voltunk, ami tömve volt emberekkel, én pedig éreztem, és tudtam, hogy oda kell adnom az életem Isten kezébe. Felszólítottak minket, hogy aki szeretne megtérni, döntést hozni arról, hogy Jézust Úrrá teszi az életében, az menjen előre a szószékhez. Ahogy mentem, teljesen felszabadultam, nagyon boldognak és tisztának éreztem magam! Éreztem azt, ahogy Isten megtisztít és betölt a Szent Szellemmel. Ezután már tisztában voltam azzal, hogy üdvösségem van, és máshogy kezeltem az embereket.

 

Kezdődik

 2009.12.26. 21:48

Sziasztok,

az ötlet a következő:

Megtért keresztény emberek történeteit tartalmazza ez a blog!

Amit írsz, abban válaszolj a következő kérdésekre:

Életkor, nem, foglalkozás/végzettség, megye

Mit gondolsz ma Istenről?

Milyen volt az életed a megtérésed előtt?

Mi történt pontosan akkor, amikor megtértél?

Mi volt a legfontosabb tényező a döntésedben?

Azóta milyen az életed?

Terjedelem MAXIMUM 200 szó!

Ahova küldd: megtertem@gmail.com

A bejegyzések törlésének és/vagy szerkesztésének a jogát fenntartja a tulajdonos.

Kérdéseket, ötleteket, véleményeket is küldhettek az emailcímre!

süti beállítások módosítása