2. személyes sztori

 2009.12.27. 23:43

23 éves fejér megyei lány vagyok, a turizmus területén dolgozom.

Amikor a nagyszüleimnél nyaraltunk az unokatestvéreimmel, esténként imádkoztunk, vasárnap pedig templomba mentünk. Ahogy felnőttem, megmaradt bennem az az erős meggyőződés, hogy Isten van, létezik, és hallja, ha én beszélek hozzá. Mivel a szüleim nem hittek benne, eltávolodtam tőle. A suliban sok olyat tettem, ami helytelen, hazudós kisgyerek voltam, aki mindig kivágta magát :D De legbelül éreztem, hogy egyszer mindezzel Isten elé kell állnom, és ez nyomasztott, mert tudtam, hogy Ő mindent tud, mindent lát.

Édesanyám betévedt egy keresztény könyvesboltba, majd a baptista imaházba, megtért. 16 évesen elkezdtem ifire járni. Sokat beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, és nagyon tetszett, hogy fiatalként is lehet valaki hívő (korábban nem ismertem ilyet). Az első istentiszteleten, amire elmentem, nagyon meglepődtem, hogy a lelkipásztor úgy beszélt Istenről, mint akit ő személyesen ismer. "Nekem is így kell ez az Isten!" Elkezdtem rendszeresen járni, és egy nyári táborban úgy éreztem, hogy személyesen hozzám szólt Isten: "Látom, hogy vannak bűneid, de Jézus miatt elfogadlak, gyere hozzám, én várlak, szeretlek!" És csak zokogni tudtam örömömben! :)  Akkor teljesen elmúlt a halálfélelemem, és a füvön ugrándoztam, mert még sosem éreztem magam ilyen könnyűnek! :D Azóta én is barátságban élek Vele!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megteres.blog.hu/api/trackback/id/tr461627363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása